foREVer in our Hearts

Ma van 4 éve, hogy a világ elvesztette legtehetségesebb zenészét, barátját, szeretett fiát.
Ma van 4 éve, hogy a gyönyörű szempárból kialudt az élet lángja.
Ő ugyanis nem egyszerű ember volt. Megmutatta hogy kell az életet élni, szeretni és kihasználni.
Mindkét ígéretét betartotta. Sajátos technikáival elnyerte az emberek tiszteletét.

"Jimmy jumped into life,
and never touched bottom."

Egy pillanatra emlékezzünk meg James Owen Sullivan-ről.

Van aki kiérdemli.

"A szeretet és a gyűlölet rokon érzések. Sokkal könnyebb meggyűlölni egy olyan embert aki fontos volt számodra, mint egy olyan embert, akivel nem volt semmi dolgod."

Irigyek.

"...ő meg kötődött a bandájához, pedig a Társai egyre inkább ellene fordultak, mert úgy látták, túlságosan hasonlít ránk."

Invaluable.

"A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz; 
A barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz. 
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél; 
A barát az álom, mit éberen kerestél. 
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van; 
A barát gyémántpáncél, óv téged a harcban. 
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát; 
A barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát. 
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
A barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
A barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember, s néha tán hibázik,
De szeret, s ha nincs veled, érzed, hiányzik."

..Más színben látod.

"Időnként megesik, hogy történik valami az emberrel, ami véglegesen megváltoztatja
a véleményét, összezúzza a korábban egy bizonyos személy köré felépített ideálját,
és arra kényszeríti, hogy még esendőbbnek, még emberibbnek lásson másokat, mint amilyenek valójában."

Egyéniségem.. - részlet

"Ha valamit akartam, mindig leráztak valamivel. A legtöbbször azzal, hogy: "Most nem érek rá."
Pedig nem akarok rivaldafénybe kerülni, csupán annyit hogy néha-néha szánjanak rám egy percet vagy érdeklődjenek. De nekik még ez is sok volt. Teljesen természetesnek veszik a dolgokat, mintha minden az én dolgom lett volna.
Ha beteg voltam nem szóltam senkinek, próbáltam magamat gyógyítani, ők csak akkor jöttek rá, amikor az ájulás szélére kerültem.
Ha volt valami új hírem a suliból, jött a szokásos: "Nincs most rád időm."
Időről-időre szomorúbb  és magányosabb lettem. Elfogytak, akik szeretnek.
Mindent magamnak kellett megoldanom. Munkát is magamnak szereztem. És soha semmiféle bíztatást nem kaptam.Semmi "Ügyes vagy, büszke vagyok rád!", semmi "Gratulálok!"
Egy árva kukkot nem kaptam.
Már gyerekkorom óta tudtam, hogy nem bízhatok az emberekben.Mindig hátat fordítanak. Nem kivétel ez alól ők sem.
De összeszedtem magam, bevontam magam egy erős páncélba, hogy ne lássák az emberek, ki is vagyok valójában. Nem kellett, hogy megismerjenek!
Míg kialakítottam magamnak egy stílust. A sajátomat.
Megtanultam a magam útját járni, ami sokszor életveszély volt. Őrjöngő tinédzser voltam, szerettem a metál zenét és senki nem szólhatott bele abba, amit csinálok!"
/részlet/

Nincs is annál jobb érzés..

"Nincs is annál jobb érzés, hogy az ember tudja: valamilyen hatást gyakorolt mások életére. Még akkor is így van, ha ennek a hatásnak a következtében az illetőt élete végéig rémálmok gyötrik majd, és vagyonokat hagy a pszichiáternél, hogy megszabaduljon a kínzó emlékektől." /MM/

Alone.Again.

Tudom, hogy elmész.
Tudom, hogy menned kell.
Ezt már nem tudjuk helyrehozni, túl messze sodródtunk a magunk útján.
Nem mehetek veled, akkor nem lennék az, aki vagyok. Másnak pedig nem álcázom magam.
Az álca hódított el és ejtett rabul. Az Álca megbízhatatlan.Ebbe a játékba pedig nem megyek bele. Csak nehéz lesz nélküled,tudod? Nem mondhatom el, hogy igazából mit érzek,akkor nagyon önzőnek tűnnék.
Nem hagyhatom, hogy eluralkodjon felettem.
De hidd el, hogy csak féltelek.
Nem mondhatom el, mert az fájna. De nem tudom hogy kinek jobban. Inkább mosollyal az arcomon eltűröm, de azt már nem láthatod hogy belül darabokra omlik minden. Vérzem. Ez a seb sosem fog teljesen begyógyulni. Ott marad örökre. Akárhányszor rá gondolsz vagy találkoztok, akárcsak egy köszönés erejéig, az a seb annyiszor fog újra és újra vérzeni. Most már csak magamat kell védenem.
Egy idő után talán visszarázkódom az utamra.
És Egyedül maradok.Újra.

Szeretném.

Néhány lány szeretné, hogy a bálványuk feleségül vegye őket,

én csak azt akarom, hogy felébredjenek.

Happy Halloween again! :)

Happy Halloween! :)

Boldog Halloweent mindenkinek! :)

Halloween története röviden:

A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep.
Ezen az éjszakán, október 31.-én úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába.
A kereszténység elterjedésével később Halloweennek nevezett, pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét, mert úgy hitték, hogy a Napisten (Crom Cruach) a Halál és a Sötétség istenének fogságába került.

Halloween jelképei többek között a halálra vigyorgó töklámpás.

Annak, aki otthon tölti az estét, ajánlok néhány filmet:
Zakkant Halloween
Halott menyasszony
Karácsonyi lidércnyomás
és néhány horror:
The Pumpkin Karver
Adsz vagy kapsz
Halloween II

Immortal.

"Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Életed elillan, mosolyod megmarad, halhatatlan hősünk ott fenn, vigyázz magadra.
Számunkra te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok." /s/

Dübörög a szív.

Megmérgez, a hatalmába kerít, foglyul ejt. Nem kell látnod, csak érezd, hogy irányítod.
Érzed a dallamot, érzed bent a boldogságot, amikor játszol.
Még ha csak néhány rövid percre is de elfelejted minden gondod.
Amikor rád bízzák, és te egyedül maradsz vele.
Az egekig tudnál szárnyalni a boldogságtól, hiszen valahol itt kezdődik az álmod megvalósítása.
A sok reménytelen és zavaros nap, hét után végre úgy érzed hogy közelebb kerültél az álmodhoz.
Szavakkal egy kicsit nehéz ezt leírni. Olyat érzel, amit eddig soha.
Mintha életedben először végre rád ragyogna a nap.
Átadod magad, az egész tested, szíved-lelked beleadod és cserébe visszakapsz.
Egy gyönyörű és nem mindennapi érzés. Ez másféle boldogság.
Amikor játék közben érzed a lábadból elinduló bizsergést, ami átfut az egész testeden, és csak a pillanatra és a hangra koncentrálsz... Most semmi nem zavarhat meg.
Ilyen egy hangszer.

/Kim/

Ugyanúgy végzed.

Az élet: elvesz.
Sokan mondják, mind jókedvűek, hogy elvesz, de közben ad is, csak mi azt nem látjuk, mert teljesen természetesnek vesszük.
Hazugság!
Minden jó, ami történt veled ezideáig az csak magadnak köszönheted.
Az élet elvesz mert egy önző mocsok.
Te sem vagy kivétel, ott csonkít meg ahol tud, ahol a legjobban fáj.
És szerinted még nem? Ne aggódj, téged is utolér. Nem kivételez.
Az egyetlen,amit adott, az az hogy a világra jöttél.
Mi haszna, ha a múló évek során megtör és a rabszolgájává tesz?
Maga alá temet, leküld egy dobozban, messze mindenkitől aki fontos, hogy mások szenvedjenek a tragédiádon.
Másokat is belehúz.
Mert ez így megy. küzdesz, elvesz, letaszít, megtör.
Csak az emberek között van különbség. Még pedig az, hogy hagyod magad, hogy megtörjön,
vagy pedig szembeszállsz vele úgy, hogy amit lerombolt, azt te megpróbálod újraépíteni.
Sírig tartó játszma.
Szembe kell nézni vele, mert nincs menekülés, emlékszel? - Egy dobozban végzed.             /Kim/

A kör bezárul.

Egy kincs ami a szívünkben ragyog. Óvnunk kell. Mert néha van úgy hogy még az sem törődik akit a szívedhez a legközelebb érzel. Ilyenkor a szív nyitva áll, szeretetre éhezik, ezzel egyetemben taszít. Mert haragszunk. Azokra akiket közel hittünk, azokra akik elnyerték bizalmunkat majd eldobták és ezzel együtt minden élő lényre. Elárulva és megalázva. Majd jön egy lágy dal, a szív megenyhül és befogadja. Gyógyítja a lelket és beforrasztja a sebeket. A rossz dolgok eltörpülnek és a világ gondjai nem foglalkoztatnak.

A kegyetlen világ a földre taszít. Majd jön ez a bizonyos másik család. Ő talpra segít. Azt akire tudod, hogy mindig számíthatsz. A szavak a fejedbe ivódnak, a dallam a füledben cseng. Ez amolyan nem valós világ. De mindig nem lehet veled, szembe kell szállni a valódival. Azzal, ami odakint van. Kegyetlen és sorsfordító. A szív bezárul és többé senkit sem enged közel. /Kim/

Talán megfizetsz..

"Talán megfizetsz a vágyakért,
 talán megfizetsz a bűnökért,
 talán megfizetsz, mert véred utolért,
 és ő tudja jól még élsz,
 hogy ott van a neved az ördög naplójában..."

A sokkoló Marilyn Manson - Részlet Michael Moore zseniális dokumentumfilmjéből

"Gyerekkoromban a zene volt a Mentsváram, az volt az egyetlen amin nem ítélkezhettek. Feltettél egy lemezt, addig sem üvöltöztek, hogy mi van rajtad. (...)
 Számomra egyértelmű, hogy miért engem szúrtak ki : mert a legkönnyebb az én pofámat mutogatni a képernyőn, hiszen végtére is Én vagyok a Félelmük Megtestesítője, mivel én képviselem mindazt, amitől ők félnek, pedig én csak kimondom. ami jólesik, (...) inkább én lettem a bűnbak, mert játszom a Rock'n'Roll-t."

/Marilyn Manson/


http://www.youtube.com/watch?v=QMMkOsXU6Lw

Elme gyilkosa.

"Nem kell félnem.
a félelem az elme gyilkosa,
a félelem a kis-halál,
mely elhozza a végleges eltűnést.
Szembe kell néznem a félelmemmel.
Engedem, hogy körülvegyen és áthaladjon rajtam.
És amikor végleg áthalad,
akkor a belső szememmel végigtekintek az útján.
Ahol félelem volt most nincs semmi...
Csak én."

Mégsem valódi.

Amikor szomorú vagy és magányos, akkor minden fájdalmad a lelkedből kitörni készül.
Mégsem engeded, csak csendben ülsz, visszatartod könnyeid, hogy a külvilág még csak ne is gyanakodjon, hogy milyen vihar tombol ott bent.
Akkor gondolsz bele jobban dolgokba, elmélyülsz témákban, és a végén oda lyukadsz ki hogy még rosszabb lesz. Neked.
Ilyenkor vagy úgy, hogy elzárnád magad a külvilágtól, hogy te, és csakis egyedül te és a gondolataid lehessenek benne.
Egy burokban lennél, ami áttörhetetlen, egyedül belülről lehet csak feloldani.
Egy burokban, amely egyre mélyebbre és mélyebbre visz.De ez egyáltalán nem érdekel. A napvilág már nem tud örömet okozni vagy mosolyt csalni az arcodra.
Egyre hidegebb lesz bent és már a gondolataid sem ragyogják be elmédet. Egy kicsit megfakul minden. Ez csak egy kis ideig tart, majd melegség áraszt el és sugárzó fényt látsz.
Már a fejedben sem a magány vagy a szomorúság van.
A dolgoknak ismét visszatér a színük, de minden olyan más, olyan élettelen.
Gyönyörű, mégsem valódi...

/Kim/

A lélek dallama.

Lehet nélküle létezni, de nem érdemes.
Ez ugyanis nem csak 'van', hanem él. Benned él, és a szívedhez szól.

Mindenkiben él, de rajtad függ hogy táplálod, vagy hagyod elhidegülni.
Ha megérted, ha látod mit rejt, akkor már nem vagy üres.
Átérzed, átgondolod, átéled. Ekkor vagy boldog.

/Kim/

Köszönj el..

"Miért nem csak a rossz dolgoknak intesz búcsút? Köszönj el azoktól az időktől, amikor elveszett voltál! Amikor nemet kaptál igen helyett. A sok kaparástól, sebtől, minden szívfájdalomtól."