Egy kincs ami a szívünkben ragyog.
Óvnunk kell.
Mert néha van úgy hogy még az sem törődik akit a szívedhez a legközelebb érzel.
Ilyenkor a szív nyitva áll, szeretetre éhezik, ezzel egyetemben taszít. Mert haragszunk.
Azokra akiket közel hittünk, azokra akik elnyerték bizalmunkat majd eldobták és ezzel együtt minden élő lényre.
Elárulva és megalázva.
Majd jön egy lágy dal, a szív megenyhül és befogadja.
Gyógyítja a lelket és beforrasztja a sebeket.
A rossz dolgok eltörpülnek és a világ gondjai nem foglalkoztatnak.
A kegyetlen világ a földre taszít.
Majd jön ez a bizonyos másik család. Ő talpra segít.
Azt akire tudod, hogy mindig számíthatsz. A szavak a fejedbe ivódnak, a dallam a füledben cseng.
Ez amolyan nem valós világ.
De mindig nem lehet veled, szembe kell szállni a valódival.
Azzal, ami odakint van. Kegyetlen és sorsfordító. A szív bezárul és többé senkit sem enged közel. /Kim/
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése