Lehetetlen

Mint egy töviskoszorú ami a szívet fogja körbe.

Mint egy zárda az elhagyatott léleknek,

Mint egy rovar a pók hálójából,

Nem szabadulhatsz ebből a csapdából.

Betérsz a fényről a sötétségbe

Rálépsz a folyosó éles köveire

Egy ajtó, a világválasztó fal,

Bemész vagy megfutamodsz, mindent hátra hagysz.

Remény és vakság, nem jó kombináció

Buta fejjel idétlen a világ, nem tagadható

Naiv kislány Nyuszi után futkos,

Megtalálja a magány, beteljesül a sors.

Álomtalan világ, kecses képzelgések,

Rohamba fulladt alvás, kínzó ébredések,

Két világ szorít sarokba,

Ha felébredsz, nem lesz fényesebb a nap.

Megmutatod utam, fura vagy, kétségtelen,

Körbeölelsz, de túl szoros, engedj!

Aztán lelöksz szívbaj nélkül a szakadékba

Tű élén táncoltatsz, ez most szórakoztat?

Szörnyeteg, ilyen játékot űzöl velem

Kihalt a lélek, bemesélem és elhiszed

Elvesz minden egykori apró boldogságot

’Ne búsulj, érzés nélkül nem lesz gondod.’

/Kim/