Olyan furák vagyunk mi emberek, lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán, és irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre, hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése