Engedd el

Kinyitom a szememet a valóság néha fáj,
sehol a válaszom ahol a kérdés már.
Nem tudom ki vagy te, azt se ki az én.
Azt látom, ha vége van, vagyunk az elején.
Ha elmúlt nem jön már, na de vajon mér'?
Nem maradhatok az, aki örökké vakon él.
Ezért űzve futok el, menekülök rég,
de ameddig élek küzdök, hogy hinni tudok még.
(P.F.)