Degenerate and proud

A harcos is hamar felismeri vesztét Társa oldalán. A tévhitek, amikben ringatta magát, köddé alakult. És most nem lát semmit.

Változni akart és célt is ért.De milyen áron? Mohó állat lett, hogy megszabaduljon az emberi lét minden fájdalmától.

Olyan lett, amivé mindig is akart. Aki a célokért küzdött és nem eresztette őket, amíg meg nem kapta. Aki a fáradtságát szégyenként élte. Aki nem beszélt, de erősen bírált. Akit alig ismertek, de hallgatásával mindent megkapott. És akinek egyetlen társa van.A harcos csak kért de nem adott, és a Társ ezt elfogadta. 

A Társ aki hallgatásával árulta el a legnagyobb titkokat. Nem kell beszélnie, hogy egy igaz lélek megértse. Csak meg kell hallani a Csendet. A lélek dallamait... Amik aztán a nyugvó erőt formálták át.

És ember lévén a Harcos a kötődések szakadását választotta,gyanússá vált mindenki, az árulást, és a megvetést felismerte. Mindenkit elhagyott, hogy pusztító erővé válhasson, akivel számolni kell. 

Döntésére befolyással voltak. Az embertársak, akiknek rémálma volt, mert látták még nyugvó erejét, ezért bántották..
És sajnos sok időbe telt mire Harcos felnyitotta a szemeit.Nem érdekelte senki véleménye, csakis magának kell megfelelnie. Rájött a dolgok mögöttes mivoltára, és építkezni kezdett, falakat húzott és megújult. Majd a fal túlnőtt saját vágyain is és örökre elvesztették.