Engedd el

Kinyitom a szememet a valóság néha fáj,
sehol a válaszom ahol a kérdés már.
Nem tudom ki vagy te, azt se ki az én.
Azt látom, ha vége van, vagyunk az elején.
Ha elmúlt nem jön már, na de vajon mér'?
Nem maradhatok az, aki örökké vakon él.
Ezért űzve futok el, menekülök rég,
de ameddig élek küzdök, hogy hinni tudok még.
(P.F.)

"Élni?"

“Esőben sétálni
Sötétben zokogni
Mosolyogva hazudni
Félve szeretni
Halottként élni
S büszkén tovább lépni.”

Why I need you?

Egyedül állok.
Borult az ég.

Csend mindenhol.
Tekintetem körbefutja a környéket.            
Zúg a szél, hajlonganak a fák.
Szédülök, majd elnyel a föld.
Csontok és sírhalmok.
A sötét vesz körül.
Hirtelen előttük állok.
Én csak őt keresem.
Miért vagytok ennyien?
Látom hogy várnak valamit.
Érzéstelenek a tekintetek.
Béna mosolyt erőltetek.
Nem valami hihető.
Csalódtam, ezért kihalt minden.
Kivetített a világom.
Miért kellek?
Nem én vagyok a hiányzó darab.
Nem illek ide.
Érzem, hogy a vér átjár.
Vérzem, ott belül.
Még mindig előttük állok.
Elmosolyodok.
Csalfa kép ez.
Megnyugszanak.
S magukkal visznek.
Látszólag minden rendben.
Miért nem vagy mellettem?

Not enough understanding of the human pain.

Az emberek sokszor úgy gondolnak a gyűlöletre és az embergyűlöletre, mint valami burokra, ami a világgal szemben véd. Az én esetemben ezek nem a keménységből, hanem az ürességből jöttek létre, abból a tényből, hogy az emberiesség úgy kiszivárgott belőlem, mint a vér azokból a sebekből ,amiket én ejtettem magamon. Ahhoz, hogy bármit érezzek - gyönyört vagy fájdalmat -, olyan tapasztalatokat kellett szereznem, amelyekhez a normális emberi szenvedés megismerése nem bizonyult elegendőnek.               /MM/

Long hard road out of Hell /részl./

"(...) Én is megtudtam, mi történik akkor, amikor az ember valami olyan erőteljes dolgot mond, aminek hatására az emberek gondolkodni kezdenek. Ilyenkor megijednek tőled, aztán semlegesítik az üzenetedet, méghozzá azzal, hogy interpretációra alkalmatlan címkét ragasztanak rád: fasisztának, ördögimádónak, az erőszak és a brutalitás sugalmazójának neveznek.."
/MM/

Guitar Goddess.

Valahol el kell kezdeni.- gondolta Petra, majd felkapván a lila, flitteres ajándékot, némán elém állt, még egy mosolyt kanyarított értetlen képem előtt. Óvatos, kinyújtott kézzel  hozzám vágta a meglepetést rejtő kis táskát. "Boldog születésnapot!" - mondta, amit az elmúlt napokban több tucatszor hallottam, ám ez varázslatosabb, mint az eddigi összes együtt. Valami olyasmit rejtett, ami könnyeket húzott a szemembe. Zavart, meglepett és kínosan nevető fejjel fogadtam azt, ami beindította szólógitárosi karrierem.

Ami neked, az nekem.. majdnem..

"
   Legjobb barátok...
ha te harcolsz, én is harcolok
         ha neked fáj, nekem is fáj
ha te sírsz, én is sírok

  ha leugrasz egy hídról,
felkapok egy mentőövet
  és megmentem
a hülye segged.

:3

Küzdj az Életedért!

Soha ne mondj le a nagy álmaidról.

Ne törődj bele, ha nem tudod merre indulj, ne foglalkozz a körülményekkel, csakis egyenesen a célod lásd.

Meg kell lelni a rá vezető utat, még ha több benne a kerülő, mint az egyenes szakasz.

Csináld, ha ettől boldog leszel. Csináld, ha ezt az iramot diktálja a szíved és ez pezsegteti a véred.

Tudatosuljon benned a cél, dobj mindent magad mögé és vágj bele!

Harcolj, kapaszkodj foggal-körömmel, végig kell csinálnod!

Egy percre se hidd el a reményvesztettek szavait mikor azt mondják: „Nem fog sikerülni.”

De igenis!

Ha a felszínen nem találod, áss mélyebbre, ott kell lennie.

Teljeskörűen hinned kell magadban, hogy megtalálod amit keresel – ez az út majd felfedi magát, csak hinned kell benne.

/Kim/      

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg - Az én rózsám

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Tudnod kellett volna, mi a gonoszság ára. / Now your nightmare comes to life./

Küzdj!

Ne hibázz!

Ne bukj el!

Vagy úgy végzed, mint a többiek.

Halj meg!

Halj meg megint!

Bűnbe burkolva.

Semmit sem tisztelve.

Odalenn.

Érezd a tüzet!

Érezd a gyűlöletet!

Fájdalmadat kívánjuk.

Elveszve.

Falnak mész.

Csúszol-mászol.

Hazug vagy, feláldozható.

És tudom, hallod a hangokat (fentről hívnak),

És tudom, valódinak hathatnak (a szeretet jelei),

De választásokból áll az élet (néha fellebbezés nélkül),

Természetesnek vették a lelked, most a miénk lesz.

(És valóra válik a rémálmod)

UI.: Mint "fuckin' crazy bitch" és Macskabagoly ajánlom figyelmébe Bal H.-nak és Csillogószemű disznónak.

Degenerate and proud

A harcos is hamar felismeri vesztét Társa oldalán. A tévhitek, amikben ringatta magát, köddé alakult. És most nem lát semmit.

Változni akart és célt is ért.De milyen áron? Mohó állat lett, hogy megszabaduljon az emberi lét minden fájdalmától.

Olyan lett, amivé mindig is akart. Aki a célokért küzdött és nem eresztette őket, amíg meg nem kapta. Aki a fáradtságát szégyenként élte. Aki nem beszélt, de erősen bírált. Akit alig ismertek, de hallgatásával mindent megkapott. És akinek egyetlen társa van.A harcos csak kért de nem adott, és a Társ ezt elfogadta. 

A Társ aki hallgatásával árulta el a legnagyobb titkokat. Nem kell beszélnie, hogy egy igaz lélek megértse. Csak meg kell hallani a Csendet. A lélek dallamait... Amik aztán a nyugvó erőt formálták át.

És ember lévén a Harcos a kötődések szakadását választotta,gyanússá vált mindenki, az árulást, és a megvetést felismerte. Mindenkit elhagyott, hogy pusztító erővé válhasson, akivel számolni kell. 

Döntésére befolyással voltak. Az embertársak, akiknek rémálma volt, mert látták még nyugvó erejét, ezért bántották..
És sajnos sok időbe telt mire Harcos felnyitotta a szemeit.Nem érdekelte senki véleménye, csakis magának kell megfelelnie. Rájött a dolgok mögöttes mivoltára, és építkezni kezdett, falakat húzott és megújult. Majd a fal túlnőtt saját vágyain is és örökre elvesztették.