Azon gondolkodtam, hogy vajon
eszedbe jutok-e még néha nap?
Amikor van egy kis időd magadban
megnézni a múltadat.
Ott vagyok egy részében, de olyan vontatottan...
Beékelődtem a hófehér írólapra,
mint egy fekete folt tinta.
Telik az idő, de bár ne ilyen lassan
a szél időnként az illatodat is elhozza,
hogy újra, csak még utoljára rád gondoljak.
Néha jó lenne beszélgetni, de nem veled,
nem érdekel a lényed, csak a véleményed
az igaz, tiszta, őszinte részed az életben.
Mogorva a Nap, az éjjel sem szebb
Vérző emlékekkel nyugovóra térek.
Ellentétes gondolatok mozdítják a fejem.
A szívem itt maradna, az eszem továbbmenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése