Junkies

"..Nem tudom mi a baj velem, de gyakran elfog a félelem,
Hogy röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy eltékozlom az életem,
És legyőz minden támadás, de hiába minden lázadás,
Ha akarnék se tudnék lenni más.

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet,
Zaj kell, ami megöli a csendet,
Élet kell és szabadság,
nem valami ostoba hazugság! .. "

Kiszolgáltatva az ember nem lesz más csak puszta lény.

Kiszolgáltatva az ember nem lesz más csak puszta lény,

kinek élni akarása a felhők felett él.

De nem akarat és nem kívánság kérdése

hogy a bestia a trónjára léphessen.

Nem lesz több hátbafúró tekintet

sem kigúnyoló, üres szavú féreg,

azzá vált amivé a legkevésbé akart.

Ezt tették vele sok évnyi kín alatt.

A megvalósítás több mint puszta zsarnoki uralom,

mit erős személyével a trónón elérni kíván a  parancsnoki hatalom.

Most vagy soha felébred álmából,

Senkit nem hagy élve, pusztán megszánásból.

Csak idejére várt, hogy feltámadjon

És eljött a pillanat, mitől félve szánakozott.

Tudta ha ő elveszíti emberiességét,

nem lesz ki megállítsa pusztító egyénét.

Felnyílt szeme, indulata fellobbant,

A bestia célja a világ központja.

A megsemmisítés vár minden rohadtra

aki eddig ezt a különcöt bántotta.
                                                        /Kim/

Keddi gondolat

,,Vicces hogy egy szia mindig viszláttal végződik; hogy az örökké valahogy

mindig elmúlik; hogy mikor leginkább kellene, senki sincs melletted; hogy mennyi hazug szó lehet egy szerelmes levélben; hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak; hogy az emberek nem felejtenek, de megbocsátanak.. vicces hogy az élet ilyen ironikus is lehet..."

Hétfői monológ

'Küzdesz, hogy éljél, de az élettel is harcolsz.'

Élettelenek

Kik vagyunk mi, hogy eldöntsük?
Csak eléggé bánt, tudod?
Napról-napra sosem tudod, milyen újdonság jön.A mintaemberek egymást köpik szembe.
Él benned a félelem, mert új nap új akadályokat állít, csalódást vagy bukást is hozhat.
Így már nehéz nyugodtan lecsukni a szemhéjad, rettegve a közeljövőtől, és miért ne rettegnél? Egyedül nem vagy rá képes.Nincs aki átsegítsen. Akkor ülj csak le és várd a véget.
 Az új nap új kihívásokat is hoz, csak legyen erőd és kitartásod ezeken felülkerekedni.Ezekből a sikerélményekből táplálkozol.
Túl kell jutni hogy a világ egy látszat, egy tükör, és ha belenézel a torkodat fojtogatva hasít a fejedbe, mi vesz körül.Az ember csupán egy utángyártott tartozéka a Föld nevű porhalomnak és nem látja. Ez a tükör, amit kerülget. Inkább kiszínezi vagy bele se néz, mert a külvilág zord,megrémíti, visszafejlődve tudatlanként hal el, s közben nem él.

 /Kim/

Átalakulás

"A legértékesebb dolog amit aznap tett, hogy segített megérteni, miért érzem halottnak magam;
miért tekintek elítélően és apátiával a körülöttem lévő világra;
elmagyarázta, mindez elkerülhetetlen, ennek pontosan így kell lennie mert átalakulóban vagyok:
ártatlan gyermekből most válik belőlem olyan intelligens és erőteljes lény, aki majd képes lesz jelet tenni a világra." /MM/

Másik világban..

"A zenére kezdtem úgy tekinteni, mint univerzális gyógyírra vagy kapura,
amelyen keresztül olyan helyre juthatok ahol elfogadnak,
ahol nem léteznek szabályok, ahol nem kritizálnak." /MM/

Hűvös eltávozás

Néha belegondolhatnál abba is hogy neki milyen. Gondold ez milyen nehéz lehet.
Csak úgy itt hagyta. Puszta egyszerűséggel. De sajnos már rég fel volt készülve. Rég érezte az elkövetkező magány hűvös, csalódott szelét. Minden találkozásnál, minden hajnalig nyúló beszélgetésnél. Pedig azt hitte ez igazi lesz. Hogy örökre tart.Sosem volt még semmiben sem ilyen biztos. Minden figyelmet megadott. Minden kérését teljesítette.
De hamar vége szakadt..
Beleharapott az 'Élet' nevű édességbe. Pedig kimondottan saját felelősségre adták.
Míg ő csak kicsiket falatozott, a másik már az egészet behabzsolta. Nem akarta magát azon a szinten tartani. Nem volt meg a kellő önbizalma. Belecsúszott a folyóba, és az ár darabokra szedte és beépítette medrébe.
Nem volt önző és kapzsi, nem csak magának akarta. És mégis őt hagyták el.
Elhagyta az Álca miatt. Örökre.
De megfogadta hogy soha többé nem esik be a csapdába. A maga ura. Az emberi érzéseket kiölte, hogy csakis egyedül legyen. Több emberfia ne árthasson mélyen érző szívének. Annak a szívnek ami többször tört darabokra, s azok is pici szilánkokra. Ahányszor elhagyták, ő annyiszor állt talpra. Szívét minden alkalommal kimetszette mellkasából, hogy össze tudja újra rakni. Néha nehezen ment. A végső munkát érzelmes könnyei forrasztották össze. Sokszor nem helyezte vissza, miután kész lett. Csak leült, kezében szívével és elgondolkodott: "Mi lenne, ha te nem lennél? Mi lenne akkor, ha az eszem után megyek, és nem a szívem felé?" - De volt hogy tudta a választ: "Akkor most nem lennél egyedül." Napokat töltött bezárkózva, majd rájött a titok nyitjára. Nincs szüksége érzésekre, csak bajt hoznak. Elzárta hogy sose találják meg - még maga sem.
Onnantól kezdve nem látta barátját. Nem tartotta vele a kapcsolatot. Nem találkozott senkivel.
Azóta persze sok idő eltelt.
Azóta ültetett egy fát, aminek gyökerei és ágai kiterjedtek. Évről évre nagyobb árnyékot lelt alattuk, és ezzel együtt évről évre sötétebb lett élete.
Végóráiban leült a fa alá, felnézett az égre, és csak annyit nyögött:"A barátom voltál!"
Eljött a megmérettetés órája. Nem küzdött. Tudta, hogy nincs miért.
Nem hiányzott neki a szíve. Nem hiányzott neki a barátja. Nem hiányzott senkinek.
Testét saját növénye falta fel. Beleépült törzsébe, egész konkrétan a szívébe. Olyan sok éven keresztül búslakodott alatta. Amíg lelke a világosság kapuin át nem ment, odaadta a fája az ő saját szívét.
Egy élőlény azért mégis törődött vele. Testét törzsébe zárta és soha nem engedte.
/Kim/