2014. augusztus 26., kedd

Ottlik Géza

"Semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen."

Ottlik Géza

2014. augusztus 14., csütörtök

Görbített tükör

Minden ember sírva születik, de nem minden ember zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak és csalódottan halnak meg. Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két korty vízzel és egy kis türelemmel nyelnék le, nem éreznék a keserűségét. Az ilyen emberek a más terhét könnyűnek találják, de a saját terhüket olyan nehéznek, mint az ólmot. Ők azok, akik mindig rossz bánásmódban részesülnek. Senki tyúkszemére nem taposnak oly gyakran, mint az övékre. A hó legsűrűbben az ő ajtajuk elé hull, a vihar legerősebben az ő ablakuk előtt tombol. A valóság az, hogy mindez csak képzelet. Ők is boldogok lennének, ha ezt belátnák. Egy csipetnyi a megelégedés füvéből olyan ízt ad a legegyszerűbb levesnek is, mint a legfinomabb királyi éteknek.

2014. augusztus 4., hétfő

Everyday is a struggle-

A remény olyan védtelenül áll az értelem törvényszéke előtt, hogy állandóan bizonyítékokat, megerősítést kell keresnie. Kétséges, hogy a remény (...) fennmaradhat-e a szeretet ösztönzése nélkül. Olyan védtelen és bolondos valami a remény.